2014. június 28., szombat

Antropológiai optimizmus



Az antropológiai optimizmus minden nemű anarchizmus alapja. A szó nem fed mást, mint, hogy az ember alapvetően jó és közösségi lény. Ellentétben a kapitalizmus és a marxizmus dogmájával, ami vallja, hogy az ember természetéből adódóan eleve önző. A fasiszta és nemzetiszocialista rendszerek ehhez a kérdéshez meglehetősen semlegesen álltak hozzá. David Lane amerikai nemzetiszocialista szerint „A természet nem ismeri a jó és rossz fogalmát…”. 
Az anarchizmus az egyetlen ideológia, amely rendíthetetlenül kiáll amellett, hogy az emberi lény alapvetően jó. Csak a mai hibás, elnyomó hatalmi struktúrába való életben maradás végett van rá kényszerítve az ember önző módon való viselkedésre. Ennek oka, hogy jelenlegi rendszerink (leginkább a kapitalizmus) masszívan azon a tézisen alapszanak, hogy az ember önző volna természetes módon. Ennek a lehetetlenségét mi sem bizonyítja jobban, mint a rendszer működésképtelensége. A kapitalizmus azt vallja, ha az ember önző, akkor mindenki a saját maga malmára hajtja a vizet, ezáltal minél jobb minőségű termékeket akar például eladni az embereknek, hogy az ő szolgáltatását vegyék igénybe. Így a fogyasztó jól jár a tőkés önzőségéből. Ez azonban sosem következett be, ahogy a kapitalizmus soha nem vette számításba az önzetlen embereket, akik a szegényeket megsegítik minden ok nélkül, vagy részt vesznek olyan közérdekű ügyekben, amiért nem kérnek cserébe semmit. 

A kommunizmus hasonlóképp gondolkozik az ő végtelen materializmusával. Marx szerint, ha megszűntetjük a különbségeket anyagi téren, így nem birtokol egyik ember többet a másiknál akkor minden ember boldog lesz. Hiszen az ember mivel önző, így már nem irigykedik a más javaira, akinek több lenne. Azonban a kommunizmus sohasem vette figyelembe azt, hogy az embernek alapvetően nem a materiális, anyagi dolgoktól függ feltétlen a boldogsága. Majd ugyanezen logikán akart minden különbséget eltörölni, hogy a nemzetiségi ellentéteket és vallási ellentéteket úgy akarta felszámolni, hogy eltörli magát a nemzeteket és a vallásokat.
Ahogy e két ideológia, úgy a nemzetiszocializmus sem kezelte teljesen helyén az embert. Mert David Lane-nek akár igaza is lehet abban, hogy a természet (melyhez a nemzeti anarchisták is feltétlen igazodnak) nem ismeri a jó és a rossz fogalmát. De a nemzetiszocializmus nem ismerte fel viszont az ember és az állat közötti különbségeket. A természet törvényeit nem feltétlen kell csak biológiai alapon szemlélni és átültetni a társadalomba, amit a szociáldarwinizmus hirdet. 

Az ember alapvetően szellemi-lelki lény, a világ materiális korlátain túlmutató igényekkel. Ahogy a vallások létezései mutatják, az emberben él egy ösztönös spirituális vágyódás valami metafizikai princípium felé. A vallások pedig azt is mutatják, hogy szinte mindnek megegyeznek az alapelvei. Szokás mondani, s nagy igazság is van benn, hogy a tízparancsolatot minden vallás és nép a magáénak érezheti. Az ember vallások által való lelki kivetülése pedig egyértelműen mutatja, hogy természetéből adódóan él egy morális miheztartás az emberi lényben, amit „a jó”-nak nevezünk. Ha pedig spontán hagynánk az emberi közösségeket kiteljesedni és létezni, egyértelművé válna az antropológiai optimizmus állítása. Addig viszont ki kell vernünk a fejünkből az évszázadok alatt belénk nevelt illúziókat az emberi önzőségről, ami csak is azért létezik, mert olyan rendszerekben élünk, amely azt hiszi alapvetően önzőek vagyunk, s mivel így alakította szabályait rákényszerülünk így is viselkedni néha. Paradox dolog, hogy ezeket az eszméket melyek önzőnek vallják az embert, nem más hívta életre, mint a puszta jó szándék. Mert akik a kapitalizmust és a kommunizmust is kitalálták, hittek abban, hogy így lesz az emberiségnek a legjobb.
Horváth Martin

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése