2014. június 27., péntek

Somló



Panelház gyermekének
nyakába omló
megváltás voltál
te gyönyörű Somló


Tövében, hajnalban
tyúkatyó kotkodácsol,
Nyugalmaddal a lélek
új reményt kovácsol


Mint sík óceánból sziget
magasodik a hegynek teste
Látványa fiatal lélekbe
békességet festve


Mezítláb szaladni
harmatos fűben
elveszni a végtelen,
nyugodalmas űrben


Mikor a tikkasztó melegben,
délben a falu kongott
Szőlőtőkéid közt
Vesztek ködbe a gondok


Minden emlék, minden zug
Minden szag, szó és ott ízlelt falat
Örökké szívemben őrzök
minden dobai nyarat


Királynék városa… érted szívem úgy ég
Ahogy tűz lobog, a kazánban
De bekell valljam,
nekem két hazám van


A másik Doba
s ennek az oka
gyönyörű Somló
amihez számomra e földön
nem lesz már hasonló


S mit lelkemnek adtál
szívem követi parancsát
Cél már az, mit jelentettél:
a végtelen szabadság


2014. június 3.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése