2014. augusztus 26., kedd

Embernek lenni



Régi korok embere, mi bennem etalon
Ezredévek megsárgult képét látom,
A földben, ételben és italon
Régi kor varázsa, mi bennem tündököl,
S ismételt eljövetelét úgy várom
Mint karácsonykor kisgyermek, ki tűkön ül

Mégis valami más kéne
Valami régi mi új köntösbe bújt
Régi korok hibáját törölve
Törölné a könnyeket, s a bút

Nem kellenek hangzatos szavak, nagy eszmék
Megmentőnek látszó, messiást játszó zsarnokok,
Kik elhozzák, az ember vesztét
Nem kellenek szentnek hazudott seregek,
Kik régi korok hibáit is vissza hozzák
S alkotnak újakat, s tépik fel a sebeket

Büszkén vállald, mit tettél
Ha hibázol és tévedsz is
Légy csak ember, hisz annak lettél
E szót ne ismerd: félek
Mert csoda vagy te
Anyagformába zárt lélek

S ha e vétkes kor meg nem ért
Megvet vagy gyaláz,
Gyúljon fel lelkedben még inkább
A szikra, a parázs

Vesd meg te is, átkozd e kort
Akár a pestist, a halálos kórt
Ne légy önző, nagyon is jó
Becsület legyen szívedbe, mi odavaló
Mondj el egy imát, s szeress
A jót és a helyeset mindig keresd,
Örülj a napnak, a lenge szélnek
Ne érdekeljen mások mit beszélnek
Örülj az életnek, hogy ihatsz s ehetsz
S köszönd meg Istennek
Hogy  még ember lehetsz.

                                     2014. augusztus 24

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése