2014. október 15., szerda

Személyes Himnusz



Ki vagy te nekem itt?
E borongós, kósza homályban
Végül játékod hova vitt?
S miért kerültél korábban?

Kérdések válaszára sor nem kerül
Talán attól szép a csoda,
hogy okára fény sosem derül

Démonokkal karöltve járva
Kerestelek, s elmém sok helyen áthaladt
Lelkem mégsem lett oly’ árva
Hisz megleltelek, általad hisz láttalak

Hosszú úton körbe néztem
De nem találtam mást, csak falakat
S mikor arcod tükrébe néztem
Torz képében megleltem magamat

Nem lettek hát útjaim
hiába való körökké
Légy velem, hisz én veled leszek
Bárhogy is, mindörökké
                                                                                                                              2014. október 15.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése