2014. november 27., csütörtök

Kereszténység és hinduizmus

Sokat hallgattam már nem épp a legmeggyőzőbb ateisták szájából, hogy mégis annyiféle vallás van, hát melyik az igaz? S vélnek felfedezni oly sok ellentmondást köztük, ami szerint kizárná egyik a másikat és hangzik fel a „melyik Isten az igazi?”. 

Nem mintha életcélom lenne meggyőzni őket, de akkor már nézzük az érem másik oldalát is, mennyiféle hasonlóság, párhuzam van vallások között. Mivel mind a kereszténység, a judaizmus és az iszlám is egy tőről fakadó szemita vallások, az ő összehasonlításuk nem is értelmetlen, de túl könnyű volna. Mondhatni egyértelmű, hogy rengeteg azonosság lép fel. Így inkább a szemita vallások alapköveit vessük össze a keleti, úgynevezett „árja” vallásokéval. Nevezetesen mindegyik két legnagyobb képviselőjét: kereszténység és hinduizmus. 

Mindkét hitrendszer sok-sok párhuzamot mutat, annak ellenére, hogy nem is kell nagyítóval keresni a különbségeket sem. Eltérő módon fejlődtek ki, eltérő földrajzi és kulturális területen, alaptermészetük is más és más utat is jártak be. De világról alkotott képük, és igazságaik hasonlóak. Lássuk hát kelet és nyugat nagy mérlegét.
 Szentháromság és Trimúrti:

Talán ez a legkisebb hasonlóság, de az Isten hármassága, a három részből való összetevődése mindkét hit esetében fellelhető. Míg a kereszténységben az Atya, Fiú és Szentlélek alkotja a szentháromságot, addig a hinduizmusban egyfajta Isten háromság létezik (trimúrti): Brahma, Visnu és Siva.

A szentháromság elismerése azonos az iszlám, keresztény és zsidó hitrendszerekben. Teljes értelmezése eltérő. Az Atya egyértelműen maga Isten, a Fiú Jézus Krisztus az ő fia, tehát nem teremtménye, mint a többi ember és élőlény, hanem maga az Atya „töltötte bele” emberi testbe önmaga egy részét. A Szentlélek inkább vitás, hisz a keresztények szerint mind az Atya és a Fiú, a Szentlélek is személy. A judaizmus viszont Isten lelkeként utal rá. Az iszlám ismét személyként tiszteli. Minden esetre a szemita vallások a teremtő hatalom létének összetettségét ismerik el ezzel, mi több három fő részre osztva.

A hinduizmus jóval komplexebb ilyen tekintetben, amiért sokan politeista(több istenhívő) vallásnak tekintik. Ez részben igaz is, meg nem is. A hinduk( legalábbis jelentős részük) elismernek egy Istent, egy magasabb teremtő hatalmat, személyt, de úgy vélik, hogy olyan összetett és sokrétű, hogy úgymond más és más aspektusaiban máshogy nyilvánul meg. Mint, ahogy egy emberi személyi is másképp szól gyermekéhez és barátjához, rokonához stb. úgy Isten is többféleképp jelenik meg az élet és a világ különböző területein. Így alakult ki a trimúrti azaz Brahma a teremtő, Visnu a megtartó és Siva a pusztító isten háromsága. Ahogy egy hindu mondás jól tükrözi ezt: „Az Isten csak egy van, de ezer arcot mutat”. Természetesen itt is megvannak a különbséget, hogy mégis melyik fő isteni formát kell tisztelni, így alakult ki a két legnagyobb nézet a vaisnavizmus, akik Visnut tekintik főistennek, és a saivizmus, akik pedig Sivát. 

Paradicsom és aranykor:

A paradicsom az Ószövetségben világosan felvázolt létállapot a világ kezdetén, a teremtés után. Ádám és Éva az első emberpár lakhelye, mikor az ember teljesen Isten közelében volt, személyes kapcsolatban vele. Bőség, jóság honolt az  ember lelkében, harmóniában Istennel. Gyakorlatilag a tökéletesség állapota. Ezt később megbontja a kígyó, azaz a Sátán, a gonosz, aki bűnbe csábítja az embert így a paradicsomi lét állapota megszakad.

A hinduizmus is megnevezi az első világkorszakot, mint Szatja-yuga, az „aranykor”. Az emberek békében éltek, jóságban, spirituálisak voltak, nem volt szükség kasztokra sem hisz egyelően közel jártak és tartották a kapcsolatot Istenhez. Különösebb magyarázatot és történetet nem szolgáltat, mint a Biblia, de azonos a tökéletesség megszakadásában, és a későbbi világkorszakokban fokozatosan teret nyer, a rossz, az önzés és a kapzsiság az istentelenség. 

A halál és túlvilág:

A Biblia túlvilágáról gyakorta a Mennyország és a Pokol jut eszünkbe. Holott sokkalta inkább az üdvözülés és a kárhozat az úgymond pontos, vagy „szakszerű”. A pokol mint a hely ahol tüzes vassal szurkodnak és kondérban főzik az embert, valójában a Bibliában ilyen formában egyáltalán nem szerepel. Ez későbbi, középkori elképzelés, egyfajta gyermeteg megközelítés. Valójában sokkalta inkább egy olyan helyre utal, ahol Isten nincs jelen, minden, ami Ő, s belőle árad(szeretet, nyugalom stb.) nincsenek, és ezt a gyötrelmes, sötét létezést jelöli. A Mennyek országa egyértelműbb. Az a létállapot, ami az előbbiek 
 ellentéte, a teljes boldogság, szeretet és béke állapota közel Istenhez. 

A hinduizmusban a karma, aminek kivagyunk téve és életünk, illetve itt életeink menetét nagyban befolyásolja. A hinduizmus halál utáni negatív következménye az újjászületés. Mondhatjuk ez a hinduizmus „pokla”. A továbbfejlődés hiánya, az örök körforgás, egyfajta kárhozat melynek megszakítása az illetőn múlik. Ha azonban ezektől a negatív szokásainktól, hozzáállásunktól megszabadulunk akkor helyes erkölcsi utat követve elérhetjük a nirvánát, a szenvedés mentes állapotot, másképp az örök boldogságot és békét. Mindazonáltal létezik hindu pokol is, ahová azok a lelkek kerülnek akik életeik során folyton vétkeznek. Ez azonban a keresztény pokol értelmezésétől abban különbözik, hogy a pokol állapota nem állandó, hanem lerótt büntetés után ismét újjászületés vár a lélekre, új reményekkel. Leginkább a katolikus elképzelésű purgatóriumra hasonlít.

Messiás és avatárák:

Mindkét vallásban Isten  megjelenik emberi alakban, illetve alakokban. A kereszténység alapja Jézus Krisztus a messiás megváltása. Istennek fia, maga a megtestesült és emberré lett Isten. Az Újszövetség Jézus tanításait úgy emlegeti, mint Isten igéét, maga Isten szavát és akaratát. Végül kereszthalálával meghal az emberek bűneiért. Hatása az utókorra és az egész világra vitathatatlan. Akik nem fogadják el Jézust, mint messiást, mint a zsidók, náluk sem hiányzik ez az elem, csak ők még mindig várják eljövetelét. De Isten földi megtestesülése minden szemita vallásban jelen van. 

A hinduizmus természetesen ebben is bonyolultabb. Mivel eleve Istennek is több formája van, tehát Isten több istenként van jelen, így eleve több isten száll alá földi lény testébe. Valamint így sem egyszerűbb, mert a kereszténységgel ellentétben itt nem egyszer történik hanem többször. Sivának 28 avatárja ismert. Visnu leghíresebb avatárjai Ráma( a hetedik) és Krisna( a nyolcadik). Krisnáról a Bhagavad-gíta szintén úgy ír, mint a Legfelsőbb Személy megtestesítője. Azonban ők „csupán” jeles tanítói az emberiségnek, a haláluk általi megváltása az embereknek nincs jelen.
Apokalipszis és Kali-yuga:

Az utolsó időkről mindkét vallás roppant pesszimista. A Bibliai Jelenések könyvében előrevetül a világ romlása, erkölcsi pusztulása és a gonosz erők felülkerekedése. Az utolsó időkben teljesen reménytelenné válik szinte a helyzet és még a legtisztábbakat, a legigazabb hívőket is elragadják a démoni erők. Végül eljön az Antikrisztus uralma és a világ egy időre teljesen a gonosz, sötét erők uralma alá kerül. Ekkor jön el Krisztus második eljövetele, amikor is megküzd a jó és a rossz egy végső küzdelemben (Armageddon). S végül győzedelmeskedik a jó és az emberiség élvezheti a paradicsomi csodákat. 

A hindu 4 világkorszak(Szatja-yuga, Tréta-yuga, Dvápárá-yuga) utolsó tagja a Kali-yuga, vagyis a démoni kor, a sötétség kora. Szintén elhatalmasodik az önzés, istentelenség, kapzsiság, gonoszság. Az emberek a korszak végére teljesen elzüllenek, s végül senki számára sem marad remény. Ekkor jön el Kalki, Visnu utolsó avatárja, hogy elpusztítsa a romlott világot. S Isteni kegyelem révén, mindneki aki Kalki, vagyis végső soron Isten keze által hal meg, üdvözül. Ezután a világ újra a Szatja-yuga, azaz az aranykor idilli állapotába lép.

Ez tehát egy roppant tömör összehasonlítása a kelet és nyugat fő vallásának/vallásainak. Sokkalta részletesebben is lehetne és még ezer és ezer apróságot találhatnánk. Természetesen, ahogy különbségeket is, mint már itt is megmutatkoztak. De alapjában, a világról alkotott képük az embereknek éljenek a világ két távoli pontján is, roppantul hasonlóan alakult ki.  Ez pedig bárhogy is legyen, de egy egyetemes igazság létéről árulkodik. Lehet, mindegyik csak súrolja, vagy valamelyik jobban rátalál az abszolút igazságra, valamelyik akár más részén, de tagadhatatlanul egyet keresünk. Ahogy Sríla Prabhupád mondta:

 Istennek millió és millió neve van, s mivel nincs különbség Isten neve és Maga Isten között, e nevek mindegyike ugyanazzal a potenciával rendelkezik, mint Isten Maga.” Ezért, még ha el is fogadja a „hindu”, „keresztény”, „mohamedán” megjelöléseket, ha csupán azt a nevét vibrálja Istennek, amelyet a saját Írásaiban talál, el fogja érni a lelki szintet. Az emberi élet az önmegvalósításra van — hogy megtanuljuk, hogyan kell Istent szeretni. Ez a valódi szépsége egy embernek. Akár hinduként, akár keresztényként, akár mohamedánként teljesíti ezt a kötelességet — csak teljesítse!
Horváth Martin

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése