2015. március 21., szombat

A Napfogyatkozás szimbolikája



Nem rég átestünk egy részleges Napfogyatkozáson, ami ritka csillagászati jelenségek egyike. Ezekhez a ritka égi eseményekhez mindig is fűződtek babonák, legendák és modern korunkban világvége jóslatok. A régi, spirituális ember, pedig ha nem is volt teljes tudatában, szimbólumain keresztül nagyon jól rámutatott a világban létező elvont fogalmakra, azok harcára a jóságra és rosszra.

A mitológiák mára gyermetegnek gondolt magyarázatai azonban színesen és csodálatos képekkel jellemeztek ma ismert jelenségeket, sőt amit a tudomány nem tesz meg, a mögöttes tartalmát. A Nap és Holdfogyatkozás mindig is ilyen kiemelkedő jelenségek voltak az archaikus népek életében. 

A maják:
A maja civilizáció már képes volt megmagyarázni az égitestek tényleges mozgásával a Nap fogyását, tudták, hogy a Hold mozgáspályája keresztezi a fény útját. Azonban ez nem silányította le felfogásukat materialistává, hanem számukra így szimbolizálódtak a világvége katasztrófái és a közelgő, sötét jövő. 

A hinduk:
A védikus asztrológiában a Rahu nevű démonikus bolygó az okozója az égitestek fogyásának. A történet szerint Visnu(Isten) mikor a halhatatlanság nektárját osztotta szét a félistenek között, Rahu elvegyült közöttük, hogy kapjon a nektárból. Ezt azonban a Nap és a Hold észrevették és figyelmeztették Visnut, aki rettenetes haragjában levágta Rahu fejét. Azonban minthogy a halhatatlanság nektárját már megkapta, külön testként és fejként létezik tovább. Rahu démon feje az, ami ezután sóvárog egy test után, s minket, embereket is a testiség az anyagi élvezet felé vonz. Emellett bosszút esküdött leleplezői ellen. Amikor utoléri, a Napot vagy Holdat akkor pedig felfalni kezdi őket és sötétség borul a világra. 

Ókori Egyiptom:
Egyiptomban Hórusz szemei szimbolizálták a Napot és a Holdat. A gonoszságot megszemélyesítő Széth folytonos harcban állt Hórusszal, és ha sikerült győzedelmeskednie kitépte annak szemeit, s sötétség borult a világra. 

Középkori kereszténység:
Bár a kereszténység kifejezetten a Mózesi teremtéstörténetet követően nem szól a Napról és az égitestekről különösebb részletességgel, ennek ellenére a középkori Európában a Napfogyatkozáskor megkongatták a harangokat és az emberek tömegével tódultak a templomba imádkozni. Tették ezt azért, hogy a sötétség eltűnjön a világból, ugyanis azt Sátáni erőnek titulálták. 

Magyar mitológia:
A magyar mitológiában, főként a Markoláb nevű, kutyaszerű démont vélték felfedezni az égitestek fogyásában. A kutyaszerű démon a Napot és a Holdat felfalta. 

Természetesen akadnak pozitívabb értelmezések, is mint például az észak-amerikai indiánok hitében, de tagadhatatlan, hogy a mitológiákban démonokkal összefüggésbe hozták, mindig is a gonosz, a rossz, szimbolikája volt a sötétség, felülkerekedése a világosságon.  Ez a szintén most esedékes Napéjegyenlőség és a téli napforduló üzenete is volt mindenütt. Fontos üzenet ez, hiszen bár a sötétség és a gonoszság mindig időről-időre felülkerekedik a jón és a fényességen, a hatalma rövid ideig tart és sohasem örökké, sohasem végleges a győzelme. Ez az üzenet azonban materialista korunkban nem bukkan fel természeti jelenségek kapcsán már. Mi a pesszimizmus és nihilizmus vermében vagyunk és a tömegember mindennapi elégedetlenségéből és hőzöngéséből kitűnik, hogy a régi, egyetemes igazságok és szimbolikák ismerete nélkül retteg a gonosztól, a sötétségtől( szellemi értelemben). Pedig jó ha visszatekintünk őseink hitére és jól az eszünkbe véssük, a gonosz sosem győzhet véglegesen és minden sötétség után világosság borul a világra. 

Horváth Martin

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése