2015. április 3., péntek

A böjtről



Immáron második éve annak, hogy a 40 napos böjtbe belevágok. De mi is ez a böjt? A katolikus tanok a böjtöt- köztudottan- a hús evés megvonásával vonják össze. Ezt meg is tettem tavaly, azonban elég sokat lazult az évszázadokban a katolikus egyház is, és úgy gondoltam a kis engedmények, mint, hogy vasárnap azért akkor is lehet valamennyi húst enni stb. engem nem hatnak meg, és rendesen nem eszünk húst a húsvétig. Na meg persze napi háromszori étkezés. Mifelénk protestánsoknál inkább elvonatkoztatnak a hústól és úgy gondolják, vonjuk meg maguktól ezekben a napokban, hetekben azt, amiről tudjuk, hogy nehéz lemondanunk. Ilyenkor szeretnek kibújni olyasmikkel, hogy akkor 40 napig nem utazok repülőn, holott az emberünk még sose utazott és esélye sincs rá. Én úgy gondoltam, hogy azért a hús megvonást megtartom, mert arról sem épp egyszerű lemondani, erre jött az idén tehát a ráadás az alkohol megvonása. Na, nem mintha egy masszív alkoholista lennék, de huszonévesként minden hétvégén barátokkal elmenni valahová úgy, hogy mindenki más egy jó hideg sört legalább megiszik, bizony nem is olyan egyszerű. Például egy hamburgerezéssel, pizzázással egybekötött péntek esti sörözés, igencsak máshogy fest a böjtölőnek. De több tanulsága is van.
Tanulsága, hogy az embernek remek barátai vannak, akik közül, ha néhányan nem is mindig értik a motiváltságom, nem akarnak keresztbe tenni a böjti akciómnak. Másrészt pedig szintén rájöttem, hogy az ember ugyanolyan jól képes magát érezni pár sör nélkül is, mint azzal együtt. Mégis innen-onnan de sok kérdés, kritika ért a böjt kapcsán.

Legtöbben a böjtre mai materialista világunkban úgy hiszik, hogy egészségügyi hatása van. Ez részben igaz is, de egyáltalán nem ez a célja. De számtalanszor elhangzik a valamilyen vasárnap délutáni Biblia ócsároló „tudományos” dokumentumfilmekből vett strófa, hogy az egyház azért találta ki, mert nem maradt már hús a télről. Hát el kell, keserítsem őket, hisz a böjtöltek már az ókori görögök is. Platón és Arisztotelész nem csak ekkor, hanem általában az év többi napján is böjtölt, mi több megkövetelte a tanítványaitól is, mert úgy vélték csak akkor képesek igazán befogadni a tanításaikat. Ahogy az indiai jógik is a legaszketikusabb életet élik minden nap, a vaisnava hinduk pedig egész életükben hús nélkül élnek. A böjtnek nem véletlen tulajdonítanak ekkora spirituális jelentőséget. Az, hogy valamilyen földi örömről lemondunk, hitbeli okokból- történjen ez húsvét előtt, vagy az év bármely korszakában- az igenis megnemesíti a lelket. Az aszkézis, a lemondás a lelket megedzi és alkalmasabbá teszi arra, hogy a szellemet befogadhassa. Istenhez kerülünk általa közelebb. Persze nem mindegy hogyan és ki teszi. Ha egy ateista vegetáriánus nem eszik húst, nem jut ezáltal közelebb semmiféle transzcendenciához.

Másrészt a lemondás és a nélkülözés, ha csekély formában is, de osztozás Jézus szenvedéseivel. Bár összehasonlítani is kínos a hús vagy az alkohol nélkülözését Krisztus fájdalmaihoz képest értünk. Azonban annyi bizonyos, hogy ezek a „mikro-szenvedéseink” ha kicsit is, de rávilágítanak arra, hogy szenvedés nélkül, kínok nélkül nincs dicsőség, nincs jutalom. Jézusnak is kellett Nagypéntek, kellett a kín, az ostorozás, a kereszthalál, hogy harmadnapra feltámadhasson és vele együtt a mi reményünk is. Minél kevesebb anyagi, földi élvezet jut az embernek, annál jobban közel kerülhet a magasabb rendűhöz. Jézus azt mondja: „ Az én országom nem e világból való”. Hát fogadjatok el e világtól minél kevesebbet, s annál többet kaptok az Övéből.
Horváth Martin

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése