2015. augusztus 9., vasárnap

Üdvösségünk titka

Igyekezzetek bemenni a szoros kapun, mert mondom nektek, hogy sokan akarnak majd bemenni, de nem tudnak.”(Luk. 13:24)

Jézus szavai nem a legoptimistábban hatnak az üdvözülésünkkel kapcsolatos hasonlatában, ez tagadhatatlan. Nem is vehetjük félvállról, hisz egész földi életünknek erről kell szólnia. Nem másért vagyunk itt az anyagi világban, mint, hogy hit által megigazulva visszatérjünk az őseredeti állapotunkba, a szellemi világba, tehát üdvözüljünk. De mi ennek a módja?

Nem vesszünk eléggé komolyan sokszor, hogy milyen rögös az út ehhez. A középkori általános félelem és rettegés a pokoltól tudjuk már, hogy egy eltúlzott és hibás gondolatmenet, de úgy néz ki a ló túloldalára estünk. Az ateistákat és agnosztikusokat most ne is említsük, hanem azokat az embereket akik állításuk szerint hisznek Istenben, sőt a magukat kereszténynek vallókat. "Hiszek Istenben", "hiszek egy felsőbb hatalomban"... hányszor hallhattuk ezeket embertársainktól a mindennapokban ha előkerül a téma. Az emberek döntő többsége "hisz valamiféle felsőbb hatalomban", de elég-e ez ahhoz, hogy lelkük Istenhez is jusson földi porhüvelyének elenyészése után?
A válasz: nem. Ez a fajta "hit" nem hit. Az emberek többsége nem hisz, hanem feltételezi Istent. Feltételezi, hogy van, valószínűnek tartja, vagy reménykedik benne. Nem pedig hiszi és vallja. Azt pedig ne feledjük, hogy maga a Sátán is tudja, hogy van Isten. Nem feltételezi, hanem számára egyértelmű tény. Mégis messzebb került tőle, mint bárki vagy bármi más.

„A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés.” (Zsid. 11:1)

Pál remekül fejezi ki, a meggyőződés szóval a hit lényegét. Valamit nem értünk, nem látjuk át, emberi ésszel fel nem tudjuk fogni, és az anyagi lét keretei között nincs rá lehetőségünk, hogy bizonyítékot szerezzünk, de mégis tudjuk, hogy így van. Mert ha az anyagi világ keretei között nem is, szellemi világból a lelkünk bizonyosságot kaphat. A feltételezés, vagy reménykedés valamely felsőbb hatalom létében pedig édes kevés, hogy a szellemi világ a lelkünknek bizonyítékokat adjon.  Üdvösségünk titka ez a "nem látott dolgokról való meggyőződés", az átadás, hogy elfogadjuk azt amit mi nem érthetünk teljességgel, ez a hit. A hit által pedig a lélek megnemesedik, és akkor tudja Krisztus szelleme betölteni. Legprofánabb és érthetőbb módon talán úgy lehet elképzelni, mint mikor húst akarunk kirántani. Ahhoz, hogy a hús kisüljön az olajban, előtte azt fel kell forróra melegítenünk. A lelkünk az olaj, a tűz pedig a hit,  Isten Szelleme pedig csak akkor töltheti be ha felmelegedett. 


Ha a Szellem pedig betöltött, akkor egyben Krisztus részévé is válik az ember lelke. Mintha egy hatalmas organizmus egyik sejtjévé válna a lelkünk. Amikor pedig az anyagi világ véges keretei elérkeznek az egyén számára és földi léte véget ér, akkor Isten Szellemével betöltve hozzá is "kapcsolódik". Amennyiben ez nem történik meg földi létünk során, nem "kapcsolódunk" Istenhez,  akkor lelkünk az időtlen végtelenségben létezik tovább, minden Istentől jövő tulajdonság nélkül, mint a szeretet, jóság, békesség stb. Annyiban sem részesül, mint itt a földön, ahol még bizonyos arányban megjelenik. Így Isten minden tulajdonságának hiányában, időtlenségben létezik tovább a lélek. Ez a pokol állapota.

A nem valódi hit pedig ide vezet. Függetlenül attól, hogy kereszténynek valljuk, vagy valamiféle alternatív értelmezésként hívőnek tekintjük-e magunkat. Pedig más dolgunk nincs, mint hinni és bízni. Egyszerűnek tűnik mégis ez a legnehezebb dolog az életben. De végtelen nagy az Úrnak kegyelme és szeretete mely mindig esélyt ad nekünk. Jézus szőlőmunkásokról szóló példázata is erről szól. Mindegy ha valaki reggeltől dolgozik a szőlőben, vagy déltől, vagy csak este megy oda, ugyanannyi lesz a fizetsége. A szőlőben való munka pedig a hívő életet szimbolizálja. Mindegy, hogy életünk kezdetétől, vagy alkonyán térünk meg, az Isten kegyelme és szeretete ugyanúgy a Mennyek országával jutalmaz meg. De amíg panteisták, deisták, New Age-esek, "magam módján hiszek" emberek vagyunk, addig csak látjuk, hogy létezik a szőlőföld ahol dolgoznak( ellenben az ateistákkal, akik tagadják, a szőlőültetvényt is), de amíg csak nézzünk nem vagyunk részese, és ezért fizetettség sem jár. 

Horváth Martin 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése