2015. szeptember 22., kedd

Isten akarata



A szabad akarat és Isten mindenhatóságát illetően már értekeztem a blogon. Miután lehetségesnek találtuk a felvetődött látszólagos ellentmondások feloldását, ki kell térnünk újabb körben a szabad akarat miértjére.

Miért adott Isten nekünk szabad akaratot? Isten mindent azért tesz mert az tökéletesen jó végső soron. Hangsúlyos, hogy végső soron! A köztes úton azonban akadnak szubjektív, egyáltalán jónak nem értékelhető dolgok. Istennek valószínűleg, - egyszerű emberi felfogás szerint- könnyebb lett volna szabad akarat nélküli lényeket teremteni, akik az Ő akaratát és nagyságát szolgálják. Azonban Isten mindenható, mindentudó és abszolút jó/tökéletes. Így a dolog bonyolódik. 

A Sátán szabad akaratából döntött úgy, hogy fogékonyságát a rosszra(jó hiánya) kiéli. Az ember szabad akaratából döntött úgy a Paradicsomnak nevezett szellemi állapotban, hogy a Sátánra hallgatva szakít Istenbe való teljes bizalmával és saját maga kezd ítélkezni. Mert a Paradicsom állapotában valójában Ádám és Éva története nem mást mutat, mint, hogy eredetileg totálisan Isten akaratának vetették alá magukat. Amint a „jó és rossz tudás fájáról” szakítottak, úgy kezdtek szubjektíven ítélkezni és dönteni a maguk korlátai szerint. Isten akaratát pedig, saját tökéletlenebb lényük korlátozott felfogásából adódóan, nem értve, kritizálni. A szabad akarat megnyilvánulásának kezdete tehát ez. A mi szabad akaratunk nem más, mint a saját döntésünk afelett, hogy Istenre hagyatkozunk, vagy másra, magunkra. Persze ha magunkra hagyatkozunk, valójában a mindent átlátni képtelen lényünk csapdába kerül és saját ösztöneink, érzelmeink láncain fogva a Sátán akarata rángat. A döntés mindig kétélű: Istennek való alávetés, vagy a Sátán. Isten pedig, hogy tökéletes és mindent átlát velünk ellentétben, mindent jobban is tud, ezért szeretné ha az Ő akaratának vetnénk alá a sajátunkat. Valójában Isten akarata a legszabadabb hiszen Őt semmi külső tényező(hisz nincs rajta kívül más) nem befolyásolja. A mi szabad akaratunk csupán két lehetőség közti döntésre korlátozódik. Mintha útkereszteződésekbe érnénk és minden kereszteződés előtt eldönthetnénk, hogy merre menjünk. De ha Isten azt akarja, hogy az Ő akaratának alávessük magunkat mégis akkor miért adta a szabad akaratot?

Bár úgy néz ki, hogy a szabad akaratunkkal csak is negatív irányba való haladásnak adott lehetőséget, végül egyáltalán nem így van. Isten akarata a legszabadabb, mint mondtam, mert Őt semmi nem befolyásolja. Önmagában van az oka és a célja is minden cselekedetének.(„Én vagyok az Alfa és az Omega, kezdet és vég, ezt mondja az Úr…”( Jel. 1:8) ). A tökéletességet pedig az szolgálja, ha az emberek önszántukból saját döntésükből látják be azt, hogy nincs szükségük szabad akaratra. Ahhoz, hogy belássa az ember, hogy Isten akarata nagyobb az övénél és sajátra szinte nincs is szüksége, pont, hogy szabad akarat szükséges, amivel ezt a döntést képes meghozni. Ez a kicsit paradoxnak tűnő megállapítás ismételten Isten lehengerlő mindenhatóságának és nagyságának ékes példája. Isten minden tette a tökéletesség jegyében születik.  Az ember csak úgy tökéletes, ha Isten akaratára hagyatkozik és hisz, bízik abban. De az ember csak is úgy tökéletes, ha ezt a mérhetetlenül fontos igazságot, saját magától látja be. A szabad akaratunk azért adatott, hogy eltudjuk dönteni, hogy nem is kéne, hogy szükségünk legyen rá. 


A bűnbeesés következménye, hogy szabad akaratunk van egy Istentől eltávolodott világban Istenhez közeledni, vagy sem. Földi létünk végső soron nem áll másból, mint, hogy belássuk szabad akaratunkból, hogy nincs is rá szükségünk. Ezáltal visszakerüljünk Istenhez közeli magasabb síkra, ahol az Ő, számunkra legjobbat szolgáló akarata érvényesül. Erre maga a Mi Atyánk imádságban is egyértelmű utalást kapunk „legyen meg a te akaratod”. Hogyan érthetjük meg Isten akaratát? Bízzunk és higgyünk benne, ilyen egyszerű. Ha ezt megtesszük és rábízzuk magunkat, figyelünk és szabad akaratunk arra használjuk, hogy meglássuk mikor és hol merül fel Isten akarata, érvényesülni is fog. A cél, hogy Isten akarata és a mi akaratunk minél inkább közeledjen egymáshoz így. Ha pedig úgy érezzük eltér és nagy nehézséggel jár beteljesíteni az övét,  fontoljuk meg maga Jézus szavait, amit a Gecsemáné kertbéli imájában mond:



„ A Te akaratod legyen meg és ne az enyém”
Horváth Martin

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése