2016. január 31., vasárnap

Az imák meghallgatása

„Kérjetek és adatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek.”(Mt.7:7)

Jézus azt mondja nekünk, kérjünk tőle, kérjük Istent hittel és megadja nekünk. Számunkra, akik Krisztusban járunk nincsen lehetetlen, ha el hisszük minden teljesül. Csodákra vagyunk képesek, ezt nem szabad feledni. Még is néha szembesülnünk kell azzal, hogy Istent hiába kértük, olyan igaz és őszinte hittel amilyenre csak képesek vagyunk, nem adja meg számunkra. Ilyenkor óhatatlanul a csalódás kis mérgezett magja kerül a szívünkbe, fontos hát elgondolkodunk a miérteken.
Személyes tapasztalatokból tudom, hogy az ember képes ilyenkor nyitottnak lenni a kételyre. Isten miért nem hallgat meg? Azt ígérte az Írásban, ha kérek akkor ad, de nem adott, hát hogyan van ez? Isten hazudott? Nem állja meg a helyét a Szentírás passzusa? Isten nem foglalkozik velem, pedig ekkora, őszinte imák hadával fordultam hozzá? Márpedig a kétely a Sátán első számú fegyvere, alattomosan lopózik a lelkünkbe vele. Jobb minél hamarabb gyökerestül kitépni onnan.

Először is, hogyan működik ez az ima? Isten elvégre mindent tud és mindenható, miért szükséges nekem kérni bármire is? Először is mert bensőséges, személyes viszonyunk van így az ember elmondja neki az érzéseit, gondolatait, örömét és bánatát. Ennél komplexebb abba belegondolnunk, hogy mi a hit által Krisztusban leszünk. Az ő Szelleme betölti a miénket és ezáltal magához ölel, a részévé tesz. Mintha egy hatalmas Krisztus organizmus egyik sejtjévé válnánk. Így többé Isten Szelleme nem választható el tőlünk, hívő emberektől. Vele egyek vagyunk, együtt „mozgunk” vele. Így én ennek a hatalmas Krisztusi szellemnek részeként a hitemmel hozzá tudok járulni annak irányához. Minél több kis része akar valamit, minél erősebb hittel, annál nagyobb eséllyel lehet Isten szellemét és munkáját abba az irányba csavarni. Ezért fontos a közös ima. De persze ne higgyük, hogy valamiféle szakszervet ez ahol többségi szavazással, meg sztrájkkal nyomást lehet gyakorolni. Ennél Isten kicsit bölcsebben és hatalmasabb igazság fényében működik.

A hit által, mikor Isten Szellemének egységében részecskék leszünk, nem holmi klubnak a tagjai leszünk ahol valamiféle hatalmat kapunk és érdekeinket érvényesíthetjük. Nagyon komoly a belépéshez szükséges mérce. Mert nem csak mi leszünk a Szellem részei, hanem a Szellem is a mi részünké válik. Így gondolataink és érzéseink összhangban, harmóniában kell legyenek Isten Szellemével. Ha a hitben valóban teljesen megszentelődtünk, megigazultunk és újjászülettünk a szellem által, akkor nem is kívánhatjuk a dolgokat másképp, mint maga a szellem. A mi akaratunk, Isten akaratával kompatibilissé válik. Azonos hullámhosszon mozog. Ebben az azonos egyetértésben pedig közreműködők lehetünk Isten akaratának végrehajtásában az őszinte és igaz imáinkkal, kéréseinkkel. Mégis gyakran nem sikerül ez. Néha hiába kérünk, nem valósul meg. Ennek nem Isten az oka. Nem ő nem figyel ránk, vagy hagy el minket. Ilyenkor mindig magunkat kell újravizsgálni, mert nagy valószínűséggel megbomlott az Isten Szellemével való harmóniánk, más frekvenciára tekertük a lelkünket és nem vesszük a Krisztusi adást. Felül kell vizsgálni a kérésünk miértjét, nem-e valami világi óhaj és indoklás, valami evilágitól való tartás, félelem csúszott-e abba a könyörgésbe. Mert ha valami evilági indok van megbújva a háttérben, akkor máris eltekertük a frekvenciánkat az Istenétől.

Istennek kétfajta válasza van az imáinkra. Az „igen” és a „tudok jobbat”. Amikor utóbbival szembesülünk sokszor egy „nem”-ként értelmezzük. Isten ilyet sohasem tesz. Minden ima meghallgattatik és minden ima számba vetetik és mindegyikre érkezik válasz. Vagy így, vagy úgy. Vagy azonnal, de leginkább idővel, sokszor évek múlva. De érkezik. Isten mindig segít, és mindig jót akar nekünk. Bíznunk kell benne, még ha ideiglenesen katasztrófának, vagy csapásnak is tűnik számunkra. De ne forduljon meg fejünkben a bűnös kétely Isten szeretetét és figyelmét illetően. Gondoljunk arra mikor Jézus is az olajfáknál imádkozik elfogása előtt. Azért imádkozik, hogy „ha lehetséges maradjon el ez az óra”. Az Atya nem adhatta meg a Fiúnak ezt, pedig senki sem kérhet nagyobb hittel tőle semmit, mint maga a Fiú.

De ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogyan te

Ezt az alázatot, megértést és alávetést az Úrnak viszont sose felejtsük el. Isten mindig jobban tudja, hogy mire van szüksége az embernek, és ha mi nem is értjük, tudnunk kell, hogy a lehető legjobban jár el velünk. Így imádkozzunk és kérjünk bátran, és mondjuk el hálánk minél többször, hogy mélyebben elmerülhessünk Isten mindent átható, csodálatos szeretetének hullámaiban.

Horváth Martin

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése