2016. február 29., hétfő

Egy elveszett juh

A minap belebotlottam Susan Atkins történetébe, ami több ízben is megérintett. Ahogy olvastam hírhedtté vált vérfagyasztó történetét még nem gondoltam, hogy ismét Isten nagyságára mutat majd rá. Azonban ismét ékes bizonyítéka Isten mindenben átható és önmaga szeretetét megmutató jelenségének.

Susan Atkins 1948-ban született és Észak-Kaliforniában nőtt fel. Szülei alkoholisták voltak, majd
édesanyja 1963-ban rákban meghalt. Ezután különböző rokonoknál élt. Vidám, csendes lánynak ismerték. 1967-ben aztán megismerkedett Charles Mansonnal, aki miután Atkins hajléktalanná vált beinvitálta „családjába”. Gyorsan románc is szövődött kettejük között, aminek gyümölcse 1968-ban meg is született közös gyermekük képében. Ezután elérkezett a jeles 1969-es esztendő.

1969 sokaknak a Woodtstock fesztivált, a Holdra szállást, a hippi korszakot jelenti, de semmiképpen sem a sötétséggel azonosítják. Pedig akadt szép számmal ebben az évben. A hírhedt szekta a Manson-család ekkor vált népszerűvé tetteivel. A faji háborúra készülő, zavaros spiritualitással megfűszerezett csoport tagjainak legemlékezetesebb tette ekkor, 1969 augusztusában történt. Manson utasítására a lengyel rendező Roman Polanski feleségét, a 8 és fél hónapos terhes  Sheron Tate-et és barátait ölték meg különös brutalitással. Susan Atkins személyesen felelős az anya megöléséért. Miután megkínozták áldozataikat, Atkins- az anya könyörgése ellenére, hogy legalább gyermekét hagyják megszülni- több késszúrással ölte meg. Vérével pedig a „pig” feliratot írta fel a falra.

Miután letartóztatták a szektát, hosszú tárgyalás után halálbüntetést szabtak ki rájuk. Azonban 1972-ben eltörölték a halálbüntetést az USA-ban így életfogytiglani szabadságvesztésre módosították az ítéletet. Bár később 1976-ban ismét engedélyezték a halálbüntetést, a Manson-család tagjaival már nem törődtek. Így 1974-ben Susan Atkinsnek egy látomása támadt, melynek hatására megtért, újjászületett és hívő kereszténnyé vált. Ezután a fegyházban aktívan részt vett hitéleti körökben, igyekezett segíteni mind testi, mind lelki problémáin a rabtársainak. Ezek közül öngyilkosságot is megakadályozott. Atkins bevallása szerint az ember, aki a gyilkosságokat elkövette teljességgel megszűnt létezni és csupán a börtön falai és lelkiismerete, ami emlékezteti még rá. Tettét többszörösen megbánta az évek alatt. A zavaros, tudatmódosító szerek bódulatában élő, befolyásolható fiatal lány lelke teljesen összeomlott és teljesen mássá állt össze a börtönévek alatt. Az iszonytató lelki teherrel való megbirkózást papírra is vetette, és kiadta könyvét, melynek címe: Child of Satan, Child of God.

2008-ban végstádiumú agytumort diagnosztizáltak nála. Kérvényezte szabadon engedését, hogy családja körében halhasson meg, azonban ezt többször is visszautasították. Végül hosszú szenvedés után 2009 szeptember 24-én adta vissza lelkét teremtőjének. Utolsó földi szava egy elsuttogott „Ámen” volt.
Sokan háborodnak fel Atkins megtérésén. Rengeteg komment olvasható a neten melyek szerzői nem kérnek egy olyan Istenből, aki egy ilyen gyilkosnak megbocsájt. Illetve inkább nem kívánkoznak a mennybe, ha Atkins is ott van. Ezek a szűk látókörű, dühtől és bosszúvágytól elvakult emberek azok ,akik a halálbüntetésért is áhítoznak. Azért a halálbüntetéséért, ami a szemet szemért elv alapján nem adott volna esélyt Susan Atkins megtérésének és üdvösségének lehetőségére sem. De mint mond a mi Urunk éppenséggel egy bűnös asszony megbocsájttatott bűnei kapcsán?


"Erre ezt mondta Jézus: „Egy hitelezőnek volt két adósa: az egyik ötszáz dénárral tartozott neki, a másik ötvennel. Mivel nem volt miből megadniuk, mind a kettőnek elengedte. Közülük vajon melyikük szereti őt jobban?”Simon így válaszolt: „Úgy gondolom, hogy az, akinek többet engedett el.” Ő pedig ezt mondta neki: „Helyesen ítéltél”" ( Luk. 7: 41- 43)

Istent az különbözeti meg az emberi gyarló jellemtől, hogy nincs olyan, amit meg ne tudna bocsájtani. Akiben pedig Krisztus szelleme munkál, ugyanígy megérti ezt a mindent átható szeretetet és megértést. Így lehetünk képesek úgy szeretni csupán, ahogy Jézus szeret bennünket. Megbocsájtani paráznának, aljasnak, hazugnak, gyilkosnak is ha ő a tiszta megbánás földi gyehennáját vállalja. Megbocsájtani akár hetvenhétszer is.( Luk.14: 4) Megbocsájtani és örvendeni minden elveszett juhnak aki visszatér a nyájba. Örvendezni Isten hatalmas, mindent átható szeretetének tükrében, aki mindenkinek ad esélyt és senkit nem hagy hátra. Igyekezzünk mi is megtalálni a nekünk szánt juhainkat, hogy visszahozhassuk őket Krisztus ölelő melegségébe.

"Mondom nektek, hogy ugyanígy a mennyben is nagyobb öröm lesz egy megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igazon, akiknek nincs szükségük megtérésre" (Luk. 15:7)

Horváth Martin

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése