2016. március 21., hétfő

Törött tükör

Volt egyszer, egy Te meg Én
S, a gondolatok peremén
Halványuló emlék marad,
Mi megfakul az évek alatt

Hiányod még sötét verem
Hisz voltál egykor egyik felem
Számomra már elvesztél
Önmagadban megvesztél

Sötét köd ült szívedre
Nekem magány fészkelt
Szívembe, mi a színedre hangolva
Nem játszik tovább…

Bár lehetne lelkemnek
Szebb tere
Mégis messzi sötétben sínylődik
Lelkemnek egy szeglete

Te elmentél
Én maradtam
A reményt csontig
faragtam, feladtam

Mégis törött lelkem
Törött tükre
Maradsz nekem
Mindörökre

2016. március 5.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése